Terepgyakorlati beszámoló

Hulladékgazdálkodás, szennyvíztisztítás-vízminőség, tájtörténet-erdőgazdálkodás, természetvédelem a “magasban és a mélyben”

(Beszámoló a KTF másodéves földrajz alapszakos hallgatók számára 2018. 07. 02.–06. között a fővárosban és a Gödöllői-dombság területén szervezett terepgyakorlatáról.)

A terepgyakorlat első napja korán indult, hiszen a Budapest XVIII. kerületében található FKF Zrt. Szemléletformáló és Újrahasználati Központban (1. kép fotó: Molnár Szabolcs) kezdtük a programot. A létesítmény érdekességre,  hogy itt egy helyen nyílik lehetőség a környezetközpontú oktatásra, az újrahasználható tárgyak átvételére, új tulajdonoshoz juttatására és a szelektíven gyűjtött hulladékok leadására. A telephely részletes bemutatása és bejárása során bepillanthattunk a telephely mindennapi munkájába. Páratlan élményt jelentett a létesítmény raktárában történő barangolás, ahol különféle tárgyak, eszközök, bútorok stb. találhatóak, amelyeket jutányos áron bárki megvásárolhat.                                                 A nap második felét a XI. kerületi Hosszúréti-pataknál töltöttük. A fővárostól nyugatra eső területek csapadékait a Dunába elvezető, Torbágyi-erdőben eredő patak és a mentén kialakult Kőérberki-tó növényzeti zonációjának tanulmányozása mellett terepi laboratóriumunkkal a vízminőségére (ammónia-,  nitrát-, nitrit- és foszfáttartalom, pH és vízkeménység) vonatkozó vizsgálatokat is végeztünk. Egy helyi horgász kapásgyakorisága alapján is “minősíthettük”  patak vizét!

A gyakorlat második napját a MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetében (2. kép. fotó:Kővári Bence) töltöttük, ahol megismerhettük az intézetet és megtudhattuk, hogy tudományos kutatási eredményeivel miképpen segíti elő, támogatja a fenntartható földhasználatot, a talaj védelmét, a modern, költség- és környezetkímélő talajhasználatot és a talajjavítást. A nap folyamán a talajtani ismeretek gyarapítására számos lehetőség adódott. Bemutatkozott és a legújabb kutatásokról tartott előadást, valamint mutatta be a laboratóriumokat a Talajbiológiai, a Talajfizikai és Vízgazdálkodási, a Talajkémiai és Anyagforgalmi,  valamint a Talajtérképezési és Környezetinformatikai Osztály egy-egy kutatója.

A harmadik napon a főváros XXIII. kerületébe, a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre látogattunk, ahol Magyarország első szennyvíztisztítója üzemel. Az 1966 óta működő intézet az évek során történt bővítések után, napjainkra  a legkorszerűbb hazai szennyvíztisztítóvá vált. Az itt töltött néhány óra alatt bemutatásra került a szennyvíztisztítás teljes folyamata. Lehetőségünk adódott végigsétálni a telep területén és közelről szemügyre (és “orra”) venni a tisztítási folyamat különböző fázisait. A telep érdekessége, hogy nemcsak a hagyományos kétfokozatú bioszűrést alkalmazza, hanem egy magyar fejlesztésnek köszönhetően, üvegházakban termesztett növények és azok gyökérzete segítségével növeli a tisztítás hatásfokát. Egyéb szempontból is példa értékű a telep, hiszen elektromos – (90 %-ban) és hőenergiaigényét (100 %-ban) a szennyvíztisztítás egyik melléktermékének feldolgozásából nyeri.

 Előző napi “illatos” programunk után a terepgyakorlat negyedik napját friss levegőn töltöttük: a valkói Nagy Istrázsa-hegy rezervátumba (3. kép. fotó: Molnár Szabolcs) kirándultunk. A Gödöllőről könnyen megközelíthető terület érdekessége a tájtörténet és tájhasználat változása, ezen belül pedig elsősorban az, hogyan próbálja meg összeegyeztetni az erdészet ugyanazon a területen a nagyon intenzív vadgazdálkodást egy természetközelibb erdőgazdálkodással. A rezervátum különlegessége ehhez kapcsolódóan,

hogy a magterületről néhány éve kizárták a vadakat, aminek következményeképpen a cserje és újulati szint gyors regenerálódásba kezdett. A nap folyamán sok érdekességet hallhattunk Dr. Horváth Ferenctől az erdőrezervátum programon túl a dombság régi és mai erdőhasználatáról, továbbá a terepi felmérés folyamatával is megismerkedhetett a Hallgatóság.

Árkon-bokron történő, kalandos hazautazásunk után újult erővel kezdtük meg másnap a terepgyakorlat utolsó napját. Délelőtti utunk a “magasba”, a főváros közepén 266 méteren található Sas-hegyi Látogatóközpontba vezetett. A hegy történeti tájhasználatáról szóló előadás megtekintése után, a dolomit kibukkanás jellegzetes társulásaival a dolomit-sziklagyepekkel (4. kép. fotó: Kővári Bence), azok ritka, védett növény- és állatfajaival, továbbá  a területre vonatkozó fontos természetvédelmi feladatokkal  ismerkedhettünk meg. A hegycsúcsról délután a “mélybe” ereszkedtünk. Először a Pálvölgyi-barlangban, majd a Szemlő-hegyi-barlangban (5.kép. fotó: Molnár Szabolcs) túráztunk. A budai termálvizes barlangrendszer kialakulásáról, a barlangok geológiájáról és páratlan formakincséről, valamint a legújabb kutatási eredményekről igen részletes ismertetést és bemutatást kaptunk a területet talán legjobban ismerő túravezetőnktől, Virág Magdolnától. A terepgyakorlat zárásaként pedig kedvünkre gyönyörködhettük a Pálvölgyi- barlang függő- és állócseppköveiben, illetve a Szemlő-hegyi-barlang gömbfülkéiben, gömbüstjeiben és borsóköveiben.

( Kelemen Dániel, Kővári Bence, Molnár Csaba, Molnár Szabolcs és Téglássy Balázs jegyzetei nyomán)

1. kép

2. kép

3. kép

4. kép

5. kép