Új kurzus – Ökológia és rendszerelmélet

Kurzus kód: lh2n9515 Helyszín: Déli épület, 4.428

Időpont: Hétfő 10:00. Első előadás: 2015. szeptember 14.

 Az emberi társadalom végleges és végzetes nyomokat hagy az ökológiai és egyéb természeti rendszereken, amelyek pedig saját létének alapját is adják. A technikai rendszerek ellentétben állnak a természetes folyamatokkal, hatásuk ma már túlment azon a határon, amit a bolygó önfenntartását végző puffer mechanizmusok még tolerálni képesek.

Az előadások során megpróbáljuk áthidalni az egyes tudományágak sokszor egymásnak idegen nyelven beszélő képviselői között tátongó szakadékokat. Ennek során a természeti rendszerek, az ökológia, a rendszerelmélet és az emberi műszaki rendszerek sajátosságait és kapcsolódási pontjait az ismeretelméleti alapoktól a gyakorlati következményekig egyetlen konzisztens gondolati vonulatban összegezzük. Elemezzük azokat az ismeretelméleti körülményeket, amelyek az ökológiai válság kialakulásához vezettek, majd azokat a tudományos eredményeket – beleértve a rendszerelmélet, a káoszelmélet, az oceanográfia, légkörkutatás, ökológia és környezettudományok eredményeit is – amelyek betekintést nyújtanak az emberi társadalom és a természeti rendszerek rendszerszintű kapcsolataiba. Az egyre jobban széttöredező és részterületekre tagolt megismerés kényszerű szintézise nélkül reményünk sincs rá, hogy megelőzzük a bajt. A logikai egység megteremtése és az összefüggések értelmezése szükséges, de nem elégséges előfeltétele egy friss szemléletmód kialakulásának.

Dr. Borsos Béla állatorvos, geográfus, környezetvédelmi és humánökológiai szakértő
1990-95 között az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékén tanársegéd, 1990-92 között a Regionális Környezetvédelmi Központ szerződéses munkatársa, 1990-93 között a FIDESZ parlamenti frakciójának környezetvédelmi szakértője. 1994-ben megkapta az Eisenhower Exchange Fellowships ösztöndíját, tíz hetet tölt az Amerikai Egyesült Államokban. 1995-től előbb az ELTE BTK-n, majd a Szociológiai Intézetben, 2000-2005 között a Pécsi Tudományegyetemen is humánökológiát tanít. 2008-ban doktorált geográfiából a PTE Földrajzi Intézetében. 2009 és 2011 között az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNEP) munkatársa. Szakterülete az ökológiai rendszerelmélet, elsősorban mezőgazdasági rendszerek, vízgazdálkodás, és kisléptékű terület- és településfejlesztés. 2014 óta az ELTE Környezet- és Tájföldrajz Tanszékének meghívott előadója. 1986 óta írásból, fordításból él.

Comments are closed.