A Pátkai-tározó ökológiai állapotváltozásai

A Pátkai-tározó, amely évtizedek óta kulcsszerepet játszott a Velencei-tó vízpótlásában, az utóbbi években súlyos ökológiai kihívásokkal nézett szembe. A Hydrobiologia Q1-es besorolású rangos szakfolyóiratban megjelent új tanulmányunk középpontjában a tározó elmúlt négy évtizedben tapasztalható ökológiai átalakulásának feltárása áll, választ keresve a vízminőség drasztikus romlásának okaira. A kutatás, amelyet Dr. Magyari Enikő, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének egyetemi tanára vezetett, és amelynek első szerzője Tombor Eszter PhD hallgató volt, modern paleoökológiai és geokémiai módszerekkel igyekezett rávilágítani a tározó múltjára.

Kutatócsoportunk egy 54 cm hosszú üledékfurat elemzésével rekonstruálta a tározó állapotát az 1983-as évektől napjainkig. Az üledékben megőrződött árvaszúnyog-maradványok, pollenek és az alkalmazott átfogó geokémiai analízis alapján három jól elkülöníthető korszakot azonosítottunk:

• 1983–1997: A tározó kialakítását követő instabil időszak, amelyet az 1990-es évek elején a lecsapolás, majd a tározó újratöltése zavart meg. Az üledékben opportunista, oxigénszegény környezetet jelző árvaszúnyogok (Chironomus-fajok) domináltak, magas hordalékarány, alacsony biológiai produktivitás volt jellemző.
• 1997–2015 (referenciaállapot): Ez volt a tározó „aranykora”. A mezotróf víztestben a stabil vízszintnek köszönhetően gazdag hínárnövényzet alakult ki, javult a fenékvizek oxigénellátottsága. Megjelentek a hínárhoz kötődő, érzékenyebb faunaelemek (pl. Cladotanytarsus-fajok), nőtt az ökológiai diverzitás. A paleoökológiai és geokémiai adatok egybehangzóan azt mutatják, hogy ez volt a tározó legkedvezőbb ökológiai állapota: mérsékelt tápanyagterhelés, vízinövényzet, stabil üledékképződés, kiegyensúlyozott fenéklakó (bentikus) közösségek jellemezték. Ezt az időszakot jelöltük ki hivatalos referenciaállapotként a helyreállításhoz.
• 2015–2022: A legfiatalabb rétegekben gyors ütemű vízminőségromlást, a szervesanyag-tartalom (TOC, TbN, TS) drasztikus növekedését tapasztaltuk, amely során a tározó oxigénhiányos, hipertróf állapotba került. Ezt a visszatért Chironomus-dominancia is megerősíti. A tömeges halpusztulás és a vízpótló funkció elvesztése a tározó 2024-es leürítéséhez vezetett.

Vizsgálataink rámutattak, hogy a vízminőség romlásának hátterében nem a környező területeken folyó mezőgazdasági tevékenység, hanem elsősorban a tározón belüli halgazdálkodás (intenzív etetés és halbetelepítés), valamint a befolyó vizek tápanyagterhelése állhat. Ezek oka pedig erőteljesen kapcsolódik a globális felmelegedéshez, mely a térségbe szélsőséges csapadékeloszlást eredményezett. Ehhez társul a tározót tápláló Császárvíz vizének elvezetése a patak felső szakaszán. Ma medrében ezért magasa a tisztított kommunális szennyvíz aránya.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a Velencei-tó biztonságos vízpótlása érdekében elengedhetetlen a Pátkai-víztározó ökológiai rehabilitációja. A javasolt intézkedések között szerepel a körültekintéssel végzett kotrás, a horgászati tevékenység szabályozása, a ragadozó halak arányának növelése, a Császárvíz vízminőségének javítása, hogy a tározó újra elérhesse az 1997 és 2015 közötti stabil, egészséges állapotát.

További részletek a megjelent tanulmányunkban olvashatók: https://doi.org/10.1007/s10750-026-06111-4

A kutatást az Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Laboratórium 5B alprojektje (RRF-2.3.1-21-2022-00014) támogatta.