Mire jó a vulkáni hamu? Különösen az anatóliai, az izlandi és a szicíliai?

Tömören megfogalmazva segíti, hogy megértsük a múltbeli éghajlatváltozásra adott környezeti válaszok bekövetkezésének egyidejűségét vagy dominóhatás módjára történő tovaterjedését. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének oktatói és kutatói, Magyari Enikő és Pál Ilona is társszerzői annak a Quaternary Science Reviews folyóiratban a napokban megjelent tanulmánynak, melyben a PROLONG projekt keretében vizsgált Retyezát-hegségében (Déli-Kárpátok) található két gleccsertó üledékén végzett mikrotefra-, azaz vulkánihamu-vizsgálatokról számolnak be angol, német és román kutatókkal együttműködésben. A Rebecca Kearney által vezetett vizsgálat szerint ezen tavak kb. 15 ezer éve alakultak ki, amikor a jégárak visszahúzódása megkezdődött a hegységben. Mivel kicsik, ezért nem könnyű feladat a mikrotefra kinyerése és vizsgálata. Kell hozzá sok-sok türelem, labor és polarizációs mikroszkóp, és még sok egyéb műszer. A vulkáni hamu az üledékekben láthatatlan, hiszen apró, esetünkben 25-50 mikronos szemcsékből áll, és a kibocsátó vulkánok messze helyezkednek el. Ezen apró, üvegszerű szemcsék fő- és nyomelemanalízisének eredményei alapján elmondható, hogy Izlandról (Katla, Askja és Torfajökull), Olaszországból (Campi Flegrei, Ischia, Lipari és Pantelleria) és Közép-Anatóliából (Acigol és Ericyles) érkeztek. Összesen négy különálló tefrahorizontot azonosítottak a kutatók a későglaciális és kora-holocén időszakban: egy Lipari tefrát a Lipari-szigetekről (11 515-12 885 évek közötti kitörés), egy Askja-S tefrát Izlandról (11 070-10 720 évek közötti kitörés), egy kora-holocén Lipari tefrát szintén a Lipari-szigetekről (12 590-10 845 évek közötti kitörés) és egy kora-holocén Ischia tefrát Olaszországból (11 120-10 740 évek közötti kitörés). Ezek a tefrarétegek ígéretes jövőbeli izokronként szolgálnak a múltbeli éghajlatváltozás térbeli és időbeli ingadozásainak megértéséhez Európában és a mediterrán térségben. A kutatás bemutatja a Kárpát-régió jelentőségét az európai és mediterrán tefrakronológia összekapcsolásában.