Nyári hőmérséklet-változások a Nyugat-Balkánon a késő glaciális és a kora holocén idején – Új eredményeink a Prokoško-tóból
A késő glaciális és a kora holocén időszakokat hirtelen, nagy kilengésű klímaingadozások jellemezték, azonban a nyugat-balkáni régióból eddig hiányoztak a nagy felbontású, kvantitatív hőmérsékleti rekonstrukciók. A rangos Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology szakfolyóiratban megjelent új tanulmányunk a bosznia-hercegovinai Vranica-hegységben található szubalpin Prokoško-tó (1670 m tszf.) júliusi középhőmérsékletének változásait tárja fel a 18 000 és 9 870 évvel ezelőtti időszakban. A publikáció első szerzője Tombor Eszter, tanszékünk abszolutóriumot szerzett doktorandusza, a kutatócsoport munkáját pedig Dr. Magyari Enikő, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének egyetemi tanára fogta össze. A nemzetközi együttműködésben megvalósult kutatás során a tavi üledékben megőrződött árvaszúnyog-maradványok és átfogó geokémiai (XRF, LOI), illetve palinológiai (pollen) vizsgálatok alapján rekonstruáltuk a tó ökoszisztémájának és a helyi klímának az evolúcióját. A vizsgálatok alapján az alábbi jól elkülöníthető tótörténeti korszakokat azonosítottuk:
- ~14,6 ezer évvel ezelőttig: A Prokoško-tó egy hideg, oligotróf glaciális környezet volt, ahol a júliusi középhőmérséklet 8,0 °C alatt maradt. Az üledékben a hidegtűrő fajok (például a Pseudodiamesa) domináltak.
- Bølling–Allerød interstadiális (~14,6–13,07 ezer évvel ezelőtt): Ezt az időszakot gyors felmelegedés jellemezte, a nyári hőmérséklet 2,6 °C-kal nőtt, és elérte a ~10,2 °C-ot. A melegebb klíma hatására megnőtt a vízi produktivitás és stabilizálódott a tó vízgyűjtő területe.
- Fiatal driász (~13,07–11,61 ezer évvel ezelőtt): A hőmérséklet ismét visszaesett, a júliusi középhőmérséklet mintegy 2,3 °C-kal (~7,9 °C-ra) csökkent. Ez az időszak megnövekedett talajerózióval, a vízgyűjtő instabilitásával és a hidegvízi fauna visszatérésével járt.
- Kora holocén (11,61 ezer évvel ezelőttől): A holocén kezdete egy hirtelen, újabb 2,9 °C-os felmelegedést hozott (>12,0 °C nyári középhőmérséklet). Ez stabil nyári rétegződést, oxigénhiányos fenékvizeket és egy magas produktivitású, mezotróf-eutróf tóállapotot eredményezett.
Regionális léptékben vizsgálva eredményeink rávilágítottak, hogy a fiatal driász idején tapasztalt ~2,3 °C-os lehűlés a Prokoško-tó esetében átmenetet képez az erőteljesebb alpesi (>3,0–4,0 °C) és a gyengébb kelet-kárpáti (<1,0 °C) klímaválaszok között. Kutatásunk alátámasztja, hogy a fiatal driász alatt egy nyugat-keleti irányban csökkenő nyári lehűlési gradiens jellemezte Európát (nyugaton drasztikusabb, keleten enyhébb volt a lehűlés), mivel az AMOC (Atlanti meridionális áramlási rendszer) gyengülése nyomán fellépő észak-atlanti hideg hatás a szárazföld belseje felé haladva egyre jobban mérséklődött.
További részletek a megjelent tanulmányunkban olvashatók: https://doi.org/10.1016/j.palaeo.2026.114115
A kutatást az NKFIH „Élvonal” Kutatási Kiválósági Program (144209: DOMINO-CLIMATE) és az Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00014) támogatta.
