Új publikációnk: A radonveszteség hatása a tóüledékek kormeghatározására
A Scientific Reports folyóiratban megjelent friss tanulmányban, melynek első szerzője Begy Róbert, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kutatója, három eltérő típusú tó – a Balaton, a Szent Anna-tó és a Gyilkos-tó – üledékeiben vizsgáltuk a 222Rn (radon) szerepét a kormeghatározás pontosságában.
A tavi üledékek az elmúlt évszázadok környezeti változásainak egyik legfontosabb archívumai. Az üledékrétegek korának meghatározására világszerte a 210Pb (ólom) radioaktív izotópon alapuló módszert alkalmazzák, amely az elmúlt mintegy 150–200 év eseményeinek datálására alkalmas. A Scientific Reports folyóiratban megjelent friss tanulmány eredményei szerint az üledékekből eltávozó radon megbontja azt az egyensúlyt, amelyre a hagyományos 210Pb-kormodellek épülnek. Ennek következtében a korbecslések jelentős mértékben torzulhatnak.
A Balaton esetében a radonveszteség figyelmen kívül hagyása akár 200%-os korkülönbséget eredményezhetett a legidősebb datálható rétegekben. A kutatás során olyan korrekciós eljárást dolgoztunk ki, amely a pórusvíz radontartalmának és az üledék fizikai tulajdonságainak figyelembevételével javítja a 210Pb-alapú kronológiák megbízhatóságát.
Az eredmények jelentősége túlmutat a módszertanon. Az elmúlt két évszázad a klímaváltozás, az iparosodás, a mezőgazdasági terhelések és a tavak eutrofizációjának időszaka. A környezeti változások pontos időzítésének meghatározása alapvető fontosságú ezen folyamatok okainak és következményeinek megértéséhez. A kutatás hozzájárul a Balaton és más európai tavak üledékarchívumain alapuló környezettörténeti rekonstrukciók pontosságának növeléséhez.
Tanulmányunk szerint a Balaton korábbi 210Pb–137Cs kormodelljeiben jelentős hiba forrása lehetett, hogy a modellek a 226Ra és az in situ 210Pb egyensúlyát feltételezték, miközben a Balaton üledékéből mérhető 222Rn-veszteség történik. Emiatt a támogatott/in situ 210Pb mennyiségét túl magasnak vették a korábbi modellek, az atmoszferikus, datálásra használt 210Pb-komponenst pedig alulbecsülték. A Balaton esetében ugyanakkor a 137Cs-csúcsok jól azonosíthatók: az 1986-os csernobili csúcs 11 cm-nél, az 1963-as fegyverkísérleti csúcs 21 cm-nél jelenik meg. Ezek független kontrollpontként mutatják, hogy a radonveszteséget figyelmen kívül hagyó 210Pb-modell torzíthatja a korokat. Megállapítjuk, hogy a Balatonban a 226Ra és a korrigált in situ 210Pb közti eltérés 14–56%, és a korrigálatlan modellből származó korhiba a Balaton esetében akár 200% is lehetett. A vizsgálatot éppen a balatoni fúrásmagok korábbi, más proxykkal is ellenőrzött ellentmondása indította el!
Összességében azt mondhatjuk, hogy a Balaton esetében a korábbi Pb–Cs kronológiák nem feltétlenül hibásak minden rétegben, de a 210Pb-alapú korok, főleg a mélyebb, idősebb, kb. 100–200 éves, szakaszokon jelentősen túlbecsülhetik az életkort, ha nem korrigálnak a radon-eltávozás hatásával.