Sajtóközlemény a megújuló energiaforrások magyarországi alkalmazhatóságával kapcsolatban
Az index.hu hírportálon 2023. március 12-én jelent meg Szabó Gyula írása „A szakember szerint Orbán Viktor legutóbbi döntése a gázról megkerülhetetlen lépés”1 címmel. Az újságíró Toldi Ottót, a Klímapolitikai Intézet munkatársát kérdezte a gázerőművek létjogosultságáról, aki szerint:
„egy évben 1600 órán át működik Magyarországon egy naperőmű, és maximum 2400 órában egy szélerőműpark”
Az állítás kapcsán az általános iskolát végzett olvasó azonnal gyanakodhat, hiszen a napfénytartamot illetően legalább 2000 órás adatra emlékezhetünk, ami azt jelenti, hogy évente ennyi ideig van direkt besugárzás. Ráadásul a napelemekről az a tény is közismert, hogy nem csak direkt napsütésben képesek villamosenergia-termelésre, hanem gyenge megvilágítás esetén, tehát akár esős időben is. Ebből következően éves viszonylatban a nappali órák számához közeli értékről lehet szó. Mivel az év során a nappalok és éjszakák hossza lényegében megegyezik (a téli félévben az éjszakák, a nyári félévben a nappalok hosszabbak), a végeredmény a 8760 óra (365x24) feléhez közeli érték kell legyen.
Mi tehát a tényleges érték? Egy korábbi kutatás kapcsán több településről szereztünk be az üzemeltetőktől termelési adatokat. A napenergia szempontjából kevésbé szerencsés adottságú, Győrben működő napelemes rendszer 2019. évi valós termelési adatai alapján – egy egyszerű adatelemzéssel – ez az érték 4411 órának adódik. Ugyanezen évben egy szegedi rendszernél egy kicsit jobb, 4679 óra termelés mutatkozott. A szélenergia esetében egy 2021. évi adatsorhoz sikerült hozzájutnunk. A Kisalföld délkeleti részén működő, immár 20 éves, tehát műszakilag erősen elavult, 2 MW-os berendezés esetében 7187 órányi éves termelésről tudunk beszámolni. Ez az index.hu riportjában közölt érték háromszorosa.
A Klímapolitikai Intézet szakértőjének egy másik banális hibájára is fel kell hívnunk a figyelmet, hiszen a két időjárásfüggő módon termelő technológia használhatóságát nem egy-egy berendezés működési paraméterei, hanem az országos termelési adatok alapján kell megítélni, ráadásul nem energiaforrásonként külön-külön, hanem együtt, energiamixként vizsgálva!
Annak kiderítésére, hogy a teljes hazai napelem- és szélerőműpark egy év alatt hány órán keresztül képes termelni, Debreczeni Csabát, a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanulóját kértük meg, aki az ELTE Talentum Programjának mentorált diákjaként kapcsolódik kutatócsoportunkhoz. Csaba a munkához a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) honlapjának nyilvános adatbázisát használta, amely mind a napelemek, mind a szélerőművek vonatkozásában több évre tartalmaz termelés adatsorokat. Az egyszerűség kedvéért csak a 2022. év adataival dolgozott, amely ezt a két időjárási paramétert vizsgálva átlagos évnek mondható. Kiderült, hogy a tavaly a napelemek 4681 órán, a szélerőművek 8099 órán keresztül termeltek (az adathibák kizárása érdekében itt csak azok az órák szerepelnek, amelyeknél az adatbázisban a teljes hazai nap- vagy szélerőművi termelés tekintetében 1 MW-nál nagyobb összesített teljesítmény szerepel). A két technológia együttes termelése 8602 órányi időtartamot tett ki 2022-ben, ami 98,2%-át fedte le az évnek. Legalább ennyire lényeges, hogy a nap- és szélerőművek termelése időben jól kiegészíti egymást, hiszen a napelemek nyári, a szélerőművek téli termelési csúcsot mutatnak. Ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy az efféle számoknak a gyakorlat szempontjából nincs sok jelentősége, hiszen a valós lehetőségeket sokkal jobban érzékelteti a kapacitásfaktor, ami a berendezések kihasználhatóságát írja le.2
A napelemek és szélturbinák termelése Magyarországon a napi termelési adatok alapján havi bontásban - a névleges teljesítménnyel elérhető maximális termelés %-ában kifejezve (lásd: kapacitásfaktor) a 2015-2019 közötti időszakra vonatkozóan (Forrás: Munkácsy B. et al. (2020). Az energiarendszer és a szélenergia. In: Szélenergia a 21. században - és Magyarországon)
A fentiek fényében nem meglepő, hogy a cikk több más állítása is megkérdőjelezhető. Így az is, hogy „jelenleg – az ipari méretű akkumulátorok hiánya miatt – csak a modern földgáztüzelésű erőművekkel lehet kiegyensúlyozni az egyre nagyobb arányban terjedő, időjárásfüggő megújuló áramtermelést”. A valóságban a fenti kihívás kezelésére az eszközök sokasága áll rendelkezésre, így leginkább a napjainkban is általánosan – így hazánkban is – alkalmazott villamosenergia-kereskedelem. Emellett széles körben elterjedt a rugalmas árképzés3 és az ehhez társuló fogyasztó oldali gazdálkodás4; a szektorok összekapcsolása5,6, valamint az energiamix optimalizálása7 – illetve ezek minél komplexebb, együttes alkalmazása8. Ugyanakkor arra is érdemes kitérni, hogy a villamos energia tárolásának jelenleg dominánsan alkalmazott módszere nem az akkumulátor, hanem a szivattyús energiatárolás, amelynek kapcsán – kutatásaink szerint – hazánk is jelentős potenciállal rendelkezik9. Ennek a lehetőségnek a környezetkímélő kiaknázására az érintettek mindeddig nem tettek érdemi lépéseket, mint ahogyan az energiatárolás minden más területén, illetve az ezekkel kapcsolatos kutatásban is, több évtizedes lemaradásban vagyunk.
Toldi Ottó az alábbi kérdéseket is felteszi: „Legyen még több atomenergia, ami ugyan tiszta, ám nem lehet vele kiegyensúlyozni a megújulókat? Ez beruházásigényes, és vannak, akik durcásak lennének, ha megtudnák, ráadásul teljesen másra való. Vagy legyen szén? Hagy köhögjenek csak a gyerekeink, teher alatt nő a pálma. Jelenleg ezek közül lehet választani.” Az atomenergia kapcsán fontos azt hangsúlyozni, hogy csak azért, mert egyes szakértők sokszor leírják és elmondják, hogy az tiszta, attól még a tény nem változik: az atomerőművek működtetése radioaktív hulladékok nagy tömegét és széles spektrumát eredményezi. Például a Palo Verde (3937 MWe) atomerőmű 31 TWh/éves villamosenergia-termeléséhez kapcsolódóan 1,9 millió tonna radioaktív hulladék keletkezik, melynek ugyan nagy többsége gyengén sugárzó bányameddő, ám 87 tonna/év kiégett fűtőelem-hulladék sorsáról is gondoskodni kell, ami a tudomány mai állása szerint nagyságrendileg 1 millió éves időléptékben igényel megfelelően szigetelt és őrzött elhelyezést10 - ennek minden műszaki kihívásával és pénzügyi terhével egyetemben. A szén energetikai alkalmazása kapcsán a Klímapolitikai Intézet szakértője éppen csak a klímavédelmi következményekre nem tesz utalást, amikor bagatellizálni igyekszik annak környezeti-környezetegészségügyi következményeit. Az az állítása pedig, hogy csak ezen két megoldás, tehát az atom és a szén közül lehetne választani, annyira tudománytalan és bárki számára könnyen beláthatóan hamis, hogy ezzel nem kívánunk foglalkozni annál tovább, mint hogy felhívjuk a klímapolitikai szakértő figyelmét a klímavédelmi szempontból is releváns megújulóenergia-alapú stratégiák, energia-forgatókönyvek, tudományos publikációk könyvtárnyi kínálatára.
A fentiek fényében úgy véljük, hogy a Klímapolitikai Intézet munkatársának a riportban megfogalmazott meglátásait, beleértve a cikknek a gázturbinás kapacitásbővítésre vonatkozó legfőbb üzeneteit, indokolt komoly forráskritikával kezelni. Ebből következően az a kérdés is jogosan merül fel, hogy a Magyar Kormány rendszeres szakmai tanácsadójaként felbukkanó Klímapolitikai Intézet efféle véleményei alapján hozott szakpolitikai döntések vajon milyen káros következményekkel jártak/járnak Magyarországra, annak államháztartására, a nemzet energiafüggetlenségére és energiabiztonságára, hazánk és az Európai Unió, illetve az ENSZ klímavédelmi törekvéseire.
2023.03.20.
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Energiaföldrajzi Kutatócsoport
Kapcsolattartó: Munkácsy Béla; munkacsy.bela@ttk.elte.hu