Ökoszisztémaállapot-térkép és madárfajok

A közelmúlt szakpolitikai törekvései között olyan ambiciózus célokat találunk, mint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, mely rávilágít a megbízható monitoring- és értékelési programok szükségességére. Az egyik módja, hogy a sikeres haladás biztosításához megfelelő információkat szolgáltassunk, az, ha az ökoszisztéma épségét/állapotát térképezzük. A nagyléptékű ökoszisztémaállapot-térképezés gyakran olyan helyettesítő változókon alapul, amelyek valamilyen ismert kapcsolatban állnak a biológiai sokféleséggel. Az ELTE, illetve a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont három kutatója most a szántóföldek állapottérképezésének különböző aspektusait vizsgálta, melynek során egy már létező magyarországi szántóföldi állapottérképet és madárszámlálási adatokat vetett össze. Bede-Fazekas Ákos, tanszékünk adjunktusa kollégáival közösen azt vizsgálta, hogy mennyire relevánsak a szántóföldek ökoszisztémaállapot-térképének elkészítéséhez használt helyettesítő változók, mennyire illeszkedik az a szántóföldi madárfajok relatív fajgazdagságához, és mindezek hogyan változnak a térben. A kutatást, melynek eredményei az Ecological Indicators című, D1-es tudományos folyóiratban jelentek meg, Tanács Eszter vezette. A kutatók megállapították, hogy indokolt lehet helyettesítő változókon alapuló térképeket használni. A természetközeli területek aránya volt a legjobb változó a szántóföldi madárfajok gyakoriságának előrejelzésében, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy a szántóföldek döntő fontosságúak az ökoszisztéma egészségének táji szintű fenntartásában. Az térben változónak mutatkozott, hogy a kiválasztott helyettesítő változók mennyire képesek a szántóföldi madárfajok gyakoriságát, és ezáltal az ökoszisztéma állapotát leírni. Ez a megállapítás rávilágít, hogy a regionális különbségek milyen fontosak az ökoszisztéma állapotának térképezésében.