A kovamoszatok váza rögzíti a klímaváltozást!
Mikor diákokkal vagy akár a családdal kirándulunk a Kárpátok hegyi tavai közt, és egy maréknyi „sarat” a kezünkbe veszünk a tavak partjáról, akkor valójában több millió kovamoszat vázát tartunk a kezünkben, melyek kvarcból épülnek fel. A „sárból” kinyerhető kovamoszatvázak fehér, porszerű anyaggá álnak össze, oxigénmolekulái pedig stabil izotópjaik révén (δ18OBSi) lehetővé teszik a múlt éghajlatának rekonstrukcióját. Egy nemrég megjelent összefoglaló tanulmányban, mely a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszéken végzett magashegyi kutatás eredményeit is magában foglalja, és melynek tanszékünk munkatársa, Magyari Enikő is társszerzője, 71 holocén, azaz az utolsó 11700 évet lefedő oxigénizotóp-adatsort összegez globálisan. A kutatás megállapítja, hogy azokban az esetekben amikor a víz tarózkodási ideje a tavakban 100 évnél rövidebb, és a tavak a 45° É szélességtől északra helyezkednek el, a kovavázakban megőrzött oxigénizotóp-szignál pontosan rögzíti a holocén legfontosabb klímaváltozásait: a holocén hőmérsékleti maximumot, vagyis azt az időszakot amikor a kontinensen az éves átlaghőmérséklet a legmelegebb volt, kb. 5 és 8 ezer évek közt, a neoglaciális lehűlést 4 ezer évtől, és számos kisebb klímafluktuációt. Szomorú tény, hogy a klímaszkeptikusok a neoglaciális lehűlést felhasználják arra, hogy a napjainkban zajló globális felmelegedést kedvező változásnak ítéljék meg! Bár a földi klímarendszer működése és átalakulása rendkívül összetett, fontos, hogy megértsük alapjait, ahhoz, hogy a bolygónk jövőjéről reális álláspontot alakítsunk ki mi magunk. Ezt tesszük például a Klímaváltozás és szénciklus kurzus keretében a geográfus hallgatókkal itt az ELTE-n!
A tanulmány letölthető innen: https://doi.org/10.5194/cp-20-363-2024
