Élettani ismeretek és a japán tengeriuborka – új publikáció

A fajelterjedési modellek (SDM-ek) fontos eszközök a fajok elterjedési területének becslésére, de ezek a becslések torzíthatnak, ha a modell tanításához használt előfordulások nem képviselik teljes mértékben a vizsgált faj környezeti igényeit. A Kínai Tudományos Akadémia munkatársa, Zhixin Zhang és a Tokiói Egyetem munkatársa, Jinxin Zhou által vezetett nemzetközi együttműködésben a kutatók azt vizsgálták, hogy a fajok környezeti igényeire vonatkozó fiziológiai (élettani) ismeretek milyen mértékben befolyásolhatják az SDM-becsléseket, ha beépítik azokat a modellekbe. Bede-Fazekas Ákos, tanszékünk adjunktusa a D1-es „Marine Life Science & Technology” című (IF = 5,7) tudományos folyóiratban megjelent cikk társszerzője. A kutatók egy kelet-ázsiai, partközeli óceánokban elterjedt tengeriuborka-fajra összpontosítva kétféle SDM kalibrálásával vizsgálták a fiziológiai ismeretek SDM-ekbe való beépítésének fontosságát: készítettek egy naiv modellt, amely kizárólag a környezeti változóktól függött, és egy fiziológiai információkat is felhasználó modellt.
A naiv modellel összehasonlítva a fiziológiát is felhasználó modell sikeresen megragadta a magas hőmérséklet negatív hatását, és kevésbé volt érzékeny a tanító terület kiválasztására. A naiv modell optimistább előrejelzést adott a potenciális elterjedés éghajlatváltozás hatására történő megváltozására, mint a fiziológiát is felhasználó modell. Az eredmények rávilágítanak az élettani információk SDM-ekbe való beépítésének előnyeire, nevezetesen a tanító terület kiválasztásával kapcsolatos bizonytalanságok mérséklésére.