Ártérbővítés a Tisza mentén – új publikáció

A folyók természetközeli állapotának helyreállítása a természetvédelmi erőfeszítések élvonalába tartozik. Míg a hidrológiai modellezést a helyreállítás eredményeinek értékelésében gyakorta alkalmazzák, addig a lehetséges növényzet (potenciális vegetáció) modellezése ritkán képezi ezen értékelések részét. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, az ELTE, a WWF Magyarország, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kutatói azt vizsgálták a Tisza mentén fekvő három vizsgálati helyszínen, hogy miképpen alkalmazható a folyó árterének kiszélesítése esetén a lehetségesnövényzet-modellezés. Bede-Fazekas Ákos, tanszékünk adjunktusa volt az utolsó szerzője annak a tudományos közleménynek, amely a "Global Ecology and Conservation" című Q1-es folyóiratban jelent meg (IF = 4,0). A hidrológiai és talajvíz-modellezést követő lehetségesnövényzet-modellezés feltárta, hogy az ártérszélesítés hatása heterogén. Míg két vizsgálati helyszínen az előrejelzés jellemzően nedvesebb és kevésbé szikes körülményeket igénylő vegetációtípusokat mutatott, addig egy helyszínen a szikes és nem szikes sztyeppvegetáció előfordulási valószínűsége növekedett. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lehetségesnövényzet-modelleket alkalmazó forgatókönyvek segítségével pontosabban becsülhetjük az ártérhelyreállítás hatását, és e modellek segíthetnek olyan tényezők azonosításában, amelyeket egyébként figyelmen kívül hagynánk.