Milyen volt a Kárpát-medence növényzete az újkőkorban? Van-e kapcsolat az éghajlat változása és a kultúrák váltása között?

Ezeket a kérdéseket járja körbe tanszékünk Őskörnyezet és Klímaváltozás munkacsoportjának új cikke Magyari Enikő vezetésével. Magyarország újkőkora és rézkora (Kr. e. 6000 – 2800 évek közt) a településszerkezet, az anyagi kultúra, a szántóföldi gazdálkodás és állattartás technikáinak aprólékos kiépítését hozta magával. A legújabb archeogenetikai vizsgálatok alapján ezeket ismétlődő népességmozgások kísérték (délkeletről, majd a szélrózsa minden irányából). A népességmozgások segítették az innovációk elterjedését, ugyanakkor örök kérdés, hogy mi mozgatta az embereket. Kereskedelmi kapcsolatok, túlnépesedés és ezzel együtt a primitív módszerekkel termelésbe vonható földterületek megfogyatkozása, a klímaváltozás vagy vallási hiedelmek? Ebben a cikkben a kutatók az elmúlt néhány évtized eredményeit összegzik, különös tekintettel a felszínborítás változására nagy felbontású pollenszelvények, archeobotanikai és régészeti vizsgálatok, valamint az elszenesedett gabonaegyüttesek stabilizotóp-analízise alapján. A gabonatermelés terjedését nagyban segítették az ebben az időszakban a mainál is melegebb és csapadékosabb nyarak, melyek azonban a mainál hidegebb telekkel párosultak. Az első neolit telepesek megjelenésekor éppen csak véget ért a holocén utolsó, nagy visszahűlése, melyet az észak-atlanti áramlás lassulása váltott ki 8200 éve. A lehűlés a medencében a nyarak szárazodásához és a sztyeppek kiterjedéséhez vezetett. A Balaton vízszintje drasztikusan esett. A Körös- Starčevo kultúra emberei ebben a tájban telepedtek meg olyan erdőkkel is körülvéve, melyeknek nincs analógiája a mai tájban. Alacsony fiziognómiájú kevert tölgyes erdők voltak ezek, melyekben gyakoriak voltak a szilfajok, mellettük húsos som, juharok és rózsafélék sokasága. A kutatók bemutatták, hogy a kertgazdálkodás kezdeti alacsony tájátalakító hatását követően a rézkori Baden kultúra emberei a legeltetés révén jelentősen felnyitották az erdőket. Rámutattak arra is, hogy a késő neolit, alföldi, jól szervezett települések telepfelhagyásai 6500 év körül egybeesik az éghajlat gyors változásával, a nyári középhőmérséklet csökkenésével.

A cikk pdf formátumban innen érhető el.