Alföldi erdeink összetétele a kora-közép holocén melegebb nyarú éghajlatán: faszenek őrzik titkukat

2025.07.18.
Alföldi erdeink összetétele a kora-közép holocén melegebb nyarú éghajlatán: faszenek őrzik titkukat

A faszén elsőre talán jelentéktelennek tűnő régészeti lelet – ám a valóságban kulcsfontosságú forrás a múlt környezetének és a kapcsolódó emberi tevékenységnek a megértéséhez. Ehhez szolgál adalékul a tanszékünk munkatársai (Darabos Gabriella, Magyari Enikő, Pál Ilona, Merkl Máté, Csüllög Gábor) és több magyar, valamint nemzetközi társszerző által közösen írt, most megjelent tanulmányuk, amiben a magyar Alföld 10 régészeti lelőhelyének mintegy 9600 faszéntöredékét elemezték. 
A neolitikumi, réz- és középső bronzkori településeken feltárt faszénmaradványok (antrakológiai leletek) részletes vizsgálata lehetővé teszi az egykori vegetáció rekonstruálását, valamint annak feltárását, hogy az őskori közösségek milyen célra milyen fafajokat használtak. A vizsgálatok kimutatták, hogy az őskori közösségek által használt leggyakoribb fafaj a tölgy (Quercus) volt, amely kiválóan alkalmas építőanyagnak és tűzifának is. A késő neolitikumban a szil (Ulmus) is jelentős arányban (kb. 48%) képviseltette magát, különösen az ártéri erdőkben és az erdőssztyepperdei vegetációban. A kora rézkorra azonban a szil aránya drasztikusan visszaesett, ami valószínűleg több tényező együttes hatására vezethető vissza: klímaváltozás, hidrológiai viszonyok átalakulása, betegségek, valamint emberi beavatkozás, például fokozódó erdőhasználat. A szil eltűnése úgy tűnik, hogy időben egybeesik a neolit lakódombok elhagyásával és a településszerkezet átalakulásával, így a középholocén, 6500 éve bekövetkezett klímaváltozás nemcsak ökológiai, hanem kulturális fordulópontot is jelenthetett.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a faanyaghasználat szorosan igazodott a helyi környezethez. Az ártéri területeken élő közösségek alkalmazkodtak a nedves, mocsaras viszonyokhoz, és ennek megfelelően gyűjtötték az ott elérhető fafajokat. Az antrakológiai adatok így nem csupán az Alföld vegetációtörténetéről nyújtanak információkat, hanem az ember–környezet kapcsolat hosszú távú változásainak megértéséhez is hozzájárulnak. A faszén tehát nem csupán múltbéli tűzhelyek hamuja – hanem az ősi erdők és közösségek emlékezete is.
A tanulmány "Neolithic, Copper, and Bronze Age woodland composition and exploitation in the Great Hungarian Plain, East-Central Europe" címmel jelent meg a Quaternary Environments and Humans nevű, tudományos folyóiratban.