Új kutatás a római kori Pannonia növénytakarójáról – mit mutatnak a faszenek, magleletek és a Balaton üledékei?
Nagy örömmel osztjuk meg, hogy a Dissertationes Archaeologicae folyóiratban Merkl Máté Róbert doktorvárományos hallgató első szerzőségével és Magyari Enikő témavezetésével megjelent a The vegetation of the Roman province of Pannonia based on wood charcoal, pollen, anthracological and carpological studies (1st–5th century AD) című tanulmány, amely elsőként rekonstruálja a római kori Pannonia (1–5. század) növényzetét és gazdálkodását a Balaton térségében, szenült famaradványok, mag- és termésmaradványok, valamint a Balaton üledékében megőrzött pollen-adatok együttes elemzésével.
A szenült famaradványok elemzésével sikerült kimutatni a kutatóknak, hogy a római korban a Balaton környékén tűzifának és építőanyagnak 55–98%-ban tölgyet (Quercus sp.) használtak. Továbbá, hogy a városi központ – Gorsium/Tác – esetében diverzebb volt a fafaj használat: a tölgy mellett megjelent a bükk (Fagus sylvatica), a gyertyán (Carpinus betulus), a kőris (Fraxinus sp.), sőt az importált közönséges lucfenyő (Picea abies), valamint a jegenyefenyő (Abies alba) is. A falusias (vicus) településeken ezzel szemben szinte kizárólag helyi fajokat (bükk, éger, szil, tölgy) sikerült meghatározni, 98 % körüli tölgy felhasználással. A minták között előkerült berkenye/barkóca (Sorbus sp.), a rózsafélék Pomoideae és Prunoideae alcsaládjának tagjai nyílt, fényben gazdag környezetet jeleznek a vizsgált települések közvetlen környezetében.
A mag-és termésmaradványok vizsgálata során zömében mezőgazdasági termesztésre utaló növényeket sikerült azonosítani. A városias településen a domináns a búza (Triticum aestivum) és a rozs (Secale cereale) volt, valószínűleg bennszülött termesztési hagyományokra utalnak a falusias településeken előkerülő alakor (Triticum monococcum), tönke (T. dicoccum), tönköly (T. spelta) és köles (Panicum miliaceum) maradványok. A gyomnövények faji összetétele őszi és tavaszi gabonavetést jelez a vizsgált települések környezetében.
Nagyon erős a bizonyíték a kender (Cannabis sativa) római kori termesztésére, amit a magleletek és a Balaton pollenrétegei egyszerre mutatnak.
A pollen analízis eredményei egyértelműen jelzik, hogy a kelta kor végétől drámai erdőirtás indult meg (tölgy 30 %→ 20% alá), amit római korban tovább fokozhatott a katonai infrastruktúra, úthálózat, kereskedelem és az élelmiszer-ellátás igénye.
A tájhasználat erősségét kifejező LUP-index (Land Use Probability) 60–100 közötti értékei a természetes növénytakaró erőteljes bolygatását mutatják, ami azt jelenti, hogy a római korban a Balaton környezetében nőtt a szántóföldi művelésbe vont területek nagysága. A REVEALS modell szerint a római korban a táj 35–40%-a nyílt mezőgazdasági mozaikká alakult.
A kutatás újdonsága az, hogy egységesen és nagy adatmennyiséggel mutatja be a kelták környezetalakító hatását, a római hódítás okozta ökológiai fordulatot, a Balaton környékének teljes regionális növénytakaróját, és a helyi települések fa- és gabona felhasználásának különbségeit.
Az eredményekkel sikerült kimutatni, hogy a Balaton és környéke a római korban válhatott jelentősebb gabonatermelő vidékké, stratégiai jelentőségű katonai–kereskedelmi zónává, valamint olyan térséggé, ahol a természetes tölgyerdők egy részét kitermelték és helyükön mozaikos szántók, legelők és szőlő ültetvények jöhettek létre.
A most publikált munka kivételesen jól mutatja, hogyan alakította át a Római Birodalom a pannon tájat, és milyen hosszú távú örökséget hagyott a Balaton mai környezetére is.
A tanulmány innen tölthető le: https://doi.org/10.17204/dissarch.2025.563
A tájképi rekonstrukció a Balatonlelle–Rádpuszta vicus (falusias) települést és környezetét mutatja a Balaton partján. A cikkben közölt rekonstrukciós eredmények, geomorfológiai, talaj és potenciális vegetációs térképek felhasználásával a ChatGPT 5.2 állította elő.